Gyakorlati munkám során azzal találkozom, hogy akik evészavarokkal küzdenek, gyakran számolnak be arról a hiedelemről, hogyha elérnek egy alacsony súlyt, akkor a lehetőségek tárháza megnyílik előttük és olyan élményeket, elfogadást, figyelmet és szeretetet élhetnek meg, amilyet korábban még nem. Úgy gondolják, hogy ezek megtapasztalásának a testsúlyuk és az alakjuk szab korlátot.

Akik elérik ezt az alacsony testsúlyt, egyrészt általában csalódottságról számolnak be. A vékonyság önmagában nem hozza el azt a boldogságot, amit reméltek.

Ilyenkor sokan tévesen még alacsonyabbra állítják a célsúlyt ahelyett, hogy megkérdőjeleznék a hiedelmet, amit a fogyókúra és a koplalás felé nyomja őket.

Másrészt vannak azok, akik arról számolnak be, hogy az elért alacsony testsúllyal valóban megélték a szeretettség és elfogadottság érzését. A környezetüktől több figyelmet és megerősítést kaptak. Ők azonban sokszor tévesen úgy vélik, hogy ez megerősíti a hiedelmet és elkezdenek ragaszkodni az alacsony testsúly megtartásához. Akár minimális felfelé történő testsúlyingadozás mellett is pánikot és kétségbeesést élhetnek meg.

A valóság az, hogy nem önmagában az alacsony testsúly hozza el a figyelmet és az elfogadást. Ilyenkor gyakran megbújik a gondolkodásmódban egy másik hiedelem, ami megerősíti az előbbit: „akkor engedhetem meg magamnak, hogy elfogadjam mások szeretetét, ha vékony vagyok”.

Az önszeretet és a szeretet elfogadása feltételhez kötötté válik.

Ezért még elhízás vagy túlsúly esetén is kihagyhatatlan lépés az önszeretet és az öngondoskodás erősítése. Hiszen, ha a jelenlegi testsúlyoddal nem tudod szeretni és értékelni magad, valószínűleg alacsonyabb testsúllyal is csak átmeneti elégedettségérzést fogsz megélni.