Az evészavarok tünetei (pl. koplalás, falás, önhánytatás, víz- és hashajtó készítmények szedése, intenzív testedzés) a betegség mélypontján a legerősebbek. Heti rendszerességüket tekintve akár a hét minden napján jelentkezhetnek többszöri alkalommal. A tünetek, valamint az evéssel való foglalatoskodás a mindennapi élet fő szerevezőjévé válhatnak. Az evészavarokkal küzdők kontrollvesztettséget élnek meg az evészavaros tünetekkel szemben, a kényszer és a szorongás felerősödését tapasztalhatják.

A gyógyulás előrehaladtával a tünetek fokozatosan kopnak ki az evési szokásokból. Egyre ritkábban jelentkeznek, és a tüneteknek ez a fajta ritkulása a gyógyulás jelének tekinthető.

Amennyiben nem jelentkezik tünetváltás, tehát például anorexia esetén a koplalást nem váltja fel más mentális és/vagy evészavarokra jellemző tünet, akkor jó eséllyel a pszichés jóllét pozitív változásáról árulkodik a tünetek csökkenése.

A gyógyulás felé haladva két tünet között egyre hosszabb idő telik el, és megesik, hogy hosszabb tünetmentes időszak után a tünet újra megjelenését a gyógyulók kudarcként könyvelik el.

Bekapcsolhat a „minden vagy semmi” típusú gondolkodás, visszaesésként tekinthetnek rá, mintha egy tünetes nap semmivé tenné a korábbi tünetmentes időszakot. Ez a fajta gondolkodás kedvezhet a valódi visszaesésnek, vagyis a gyógyulás feladásának. Bűntudatot és tehetetlenség érzést kelthet, amely érzések melegágyai lehetnek az evészavaros tüneteknek.