A hozzám fordulók többsége fiatal felnőttkorban vagy kamaszkorban van, és gyakran azzal a tapasztalattal érkezik, hogy az életükben egyszerre több területen is bizonytalanságot, elakadást vagy feszültséget élnek meg. Ilyen lehet az identitáskeresés, a felnőtté válás folyamata, a „merre tovább” kérdése, a pályaválasztási vagy továbbtanulási dilemmák, az önértékeléssel kapcsolatos nehézségek, a magánnyal, párkapcsolatokkal vagy szexualitással kapcsolatos aggodalmak, a megfelelési kényszer, a stressz nehéz kezelése, vagy az a belső élmény, hogy nehéz stabilan megélni, ki is vagyok valójában.

Sokan ezekkel a már felismerhető, megfogalmazott kérdésekkel keresnek meg. Előfordul azonban, hogy azoknál is, akik evészavaros tünetekkel érkeznek, idővel hasonló, általánosabb kérdések kerülnek előtérbe: milyen feszültségek, bizonytalanságok vagy belső igények kapcsolódnak a tünetekhez, és milyen élethelyzetekben váltak ezek különösen hangsúlyossá.

Ezért számomra pontosabb úgy fogalmazni, hogy a jellemzően fiatal felnőttkorban és kamaszkorban megjelenő nehézségekkel dolgozom, amelyek sokféle formában – akár evészavaros tünetekben is – kifejeződhetnek. Bízom benne, hogy ez a szemlélet segít abban, hogy ne címkékben vagy kategóriákban gondolkodjunk egymásról. Az evészavaros tünetekkel érkező személy nem egy „tünetcsoport”, hanem valaki, aki egy nehéz élethelyzetben találta magát, és akinek a tünetei valamilyen módon egy belső feszültség vagy diszkomfort megoldási kísérletei.

A pszichológiai tanácsadás egy becsapós elnevezés. Ha a kliens helyett döntenék helyzetekben, megfosztanám attól, hogy megélje az igen hasznos kreatív szabadságszorongást – amelyen keresztül például a felelősség, a szabad akarat, az elköteleződés témakörei hozzáférhetőek.
A pszichológiai „tanácsadás” célja nem a klasszikus értelemben vett tanácsadás és a tanácsok passzív befogadása, hanem az, hogy a kliens elérkezzen oda, hogy az önismerete alakulása nyomán szabadon választhassa önmagát.

A pszichológiai munkában használunk konkrét eszközöket és módszereket, amelyek nagyon fontosak. Ám kutatások szerint legalább ilyen jelentősek a nem módszerspecifikus hatótényezők is, mint az empátia és a feltétel nélküli elfogadás, amelyek a segítői kapcsolatban megjelennek. Gyakran találkozunk azzal a gondolattal a lélektanban, hogy kapcsolatban sérülünk, és kapcsolatban is tudunk gyógyulni – tapasztalataim szerint ennek a kapcsolatnak a létrejöttét a személyesség nagyban tudja támogatni.

Pszichológusként nem azért nem beszélek magamról, mert érinthetetlennek szeretnék tűnni. Sőt, korábban több nyilvános felületen is megosztottam már saját tapasztalataimat, mert úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetekben ez mások számára is hasznos lehet. A pszichológiai tanácsadás azonban nem ezek közé a helyzetek közé tartozik! Az az 50 vagy 80 perc, amikor találkozunk, Önről, Önökről szól. A kliens ismeri saját életét, nehézségeit és belső élményeit a legjobban, és mindenképpen ebből a személyes tapasztalatból indulunk ki a közös munkában.

Természetesen a szakember sem tévedhetetlen, és hibázhat is. Ezért törekszem a felelősségteljes munkára – ebben segítenek a szupervíziós folyamatok is, amelyek külső rálátást adnak a munkámra. Yalom úgy fogalmaz: „a terapeuta pillanatnyilag kevésbé van nagy gondban, mint a páciens” – a pszichológust sem kerülik el azok a kérdések, amelyek mindenki más életében is jelen vannak. Éppen ezért tartom fontosnak a folyamatos önismereti munkát, hogy a saját témáim biztosan a közös tér határain kívül maradjanak, és egy külön, számukra fenntartott térben kaphassanak helyet.

A közös munka során nem egy előre kiválasztott módszer jelenti a kiindulópontot. Inkább azt tartom fontosnak, hogy először megértsem, mi jellemzi azt a személyt, akivel dolgozom: milyen helyzetben van, milyen kérdésekkel érkezik, és mi az, ami számára igazán fontos. Ezután következik annak a közös átgondolása, hogy milyen elméleti keret és módszertani megközelítés illeszkedhet leginkább ehhez.

Két módszerben képződtem szakegyesületeknél: az autogén tréning relaxációs módszerben és a családterápiában. Emellett egyetemi keretek között betekintést nyertem több különböző módszerbe és technikába. A technikákat igyekszem rugalmasan, személyre szabottan és szükség esetén kombinálva alkalmazni.