Az evészavaros tünetek olyan szenvedést okozhatnak, hogy érintettként azt tapasztalhatod, hogy célzottan, fókuszáltan kizárólag a tünetekre kérsz és vársz megoldást, tanácsot vagy javaslatot. Ez az, ami első ránézésre elérhető, látható, észlelhető számodra.

Ilyenkor az evési szokások kerülnek a figyelmed fókuszába és a teljes tünetmentesség elérése lehet az elsődleges célod: hogy gyarapodjon vagy csökkenjen a testsúlyod, a tested szükségletéhez képest egyél, megszűnjenek a koplalások, túlevések, falások vagy kompenzációk.

Természetesen vannak olyan gyakorlatok, amelyek az evési szokások megváltoztatására irányulnak, mint például az éhség- és teltségérzet tudatosítása. Azonban ezek önmagukban legfeljebb tüneti kezelést nyújthatnak, amelyek tartós változás helyett kudarcélményt, visszaesést és tünetváltást hozhatnak magukkal.

Az evészavarok nem a helytelen evési szokásokban gyökereznek. A tünet csak a felszín, amelynek a mélyén sokkal meghatározóbb lelki dinamikák, elakadások, konfliktusok vagy traumák bújnak meg. Tartós, minőségi változást a mélyen rejlő tényezők megoldása adhat számodra. Éppen ezért céltévesztett az a konzultáció, amelynek egyetlen célja az evési szokások direkt megváltoztatása.

Ha a fókuszod a tüneteken van, akkor időpocséklásnak, lényegtelennek és frusztrálónak élheted meg a dinamika feltárásáról szóló beszélgetéseket vagy gyakorlatokat. Így például a családterápia és az azt megalapozó rendszerszemlélet elsőre értelmetlennek tűnhet számodra. “Nem a család, hanem csak egy családtag az, akinek segítségre van szüksége” – gondolhatod. Ehhez hasonlóan a családra, kapcsolatokra, határokra, gondolkodásmódra, hiedelmekre és generációs örökségekre irányuló kérdések, amelyek nem a tüneteket érintik, szintén értelmetlennek tűnhetnek.

A rendszerszemlélet szerint az evészavaros családtag tünethordozó, aki a családi vagy kapcsolati rendszer zavarát jelzi.

A zavar hátterében akár olyan teljesen természetes krízisek is meghúzódhatnak, mint egy családi életszakaszváltás vagy veszteségélmény, amellyel nem tudott lépést tartani a család. A családi rendszer feltérképezése segíthet a tünet mélyebb megértésében, aminek lehet, hogy valamilyen funkciója van az aktuális családi egyensúly megtartásában. Felnőttkori evészavarok esetén a származási család rendszerének megismerése segíthet az aktuális kapcsolati működés megértésében is.