Ezért nem segítenek az előtte-utána képek a gyógyulásban

Szabó Tamara

Tegnap szembejött velem az @im_powering oldal posztja, amelyet az Evészavar Tudatosság Hetére készülve készítettek. Ebben arra kérték az evészavarokból gyógyultakat, hogy kerüljék az előtte-utána képek posztolását – különösebb magyarázat nélkül. Ennek kapcsán szeretném megosztani veletek személyes gondolataimat, emlékeimet.

Az előtte-utána képek veszélyei

Anorexiás betegként gyakran olvastam az interneten a betegségemről – ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Számtalanszor találtam előtte-utána fotókat, amelyek az anorexiás személyeket betegségük különböző állomásain ábrázolták: általában a legmélyebb ponton és gyógyultan (?).

Őszintén szólva, sosem tetszettek az ‘utána’ képek. Sőt, sokszor kifejezetten azért kerestem őket, hogy igazoljam magam előtt: helyes út az, amelyen járok. Ezek a képek segítettek fenntartani a meggyőződésemet: ha nem ragaszkodom foggal-körömmel a betegségemhez, annak végül az lesz a kimenetele, amit az ‘utána’ fotókon látok.

Hasonlóképpen ártottam magamnak az ‘előtte’ képek nézegetésével is. Gyakran olyan embereket láttam rajtuk, akik nálam is extrémebb állapotban voltak. Ezek a képek azt a hiedelmet erősítették bennem, hogy nem vagyok „elég beteg”. Hivatkozva rájuk, könnyedén leszereltem az értem aggódó hozzátartozóimat: „Nézd meg, hol vagyok én ehhez képest! Minek ez a nagy cirkusz?”

Miért posztolunk előtte-utána képeket?

Most, gyógyult személyként, még mindig értetlenül állok ezek előtt a képek előtt. Mintha a megosztóik elfelejtették volna, milyen érintettnek lenni.

Tudom, milyen nagy boldogság, amikor az ember (végre) képes szeretettel viszonyulni a saját testéhez. Épp ezért érthető, hogy nehéz elfogadni: amit mi végre szépnek, kedvesnek, erősnek látunk, az egy evészavaros személy számára taszító lehet.

Anorexiásként úgy éreztem, hogy az ‘utána’ fotókat látva tetszenie kellene annak, amit látok. Bűntudatom is volt, hogy ez nem így történt. Később, a gyógyulás útján, egyre inkább elismeréssel és vágyakozva olvastam a gyógyultak beszámolóit. De még ekkor is előfordult, hogy megrémisztett, amit láttam.

Kedves érintettek: Teljesen érthető, ha az ‘utána’ képek látványa ijesztő számotokra. Ez a betegség része. Kedves gyógyultak: Tudom, milyen nehéz elfogadni, hogy nem mindenki látja szépnek vagy vágyott célnak azt, amit ti annak éreztek. Különösen annak fényében, milyen küzdelmek árán jutottatok el idáig. Jogosan vagytok büszkék az útra, amit megtettetek.

Mégis arra kérlek benneteket, fontoljátok meg, hogy elkerüljétek az előtte-utána fotók megosztását olyan nyilvános platformokon, ahol gyógyult személyként vagytok jelen, és ahol érintettek is követnek benneteket. (A személyes, barátoknak szóló fiókokat, azt gondolom, nem terheli ez a felelősség.)

Ezzel segíthetjük elkerülni a téves prekoncepciókat és a valótlan félelmek kialakulását az evészavarokkal küzdőkben. Hiszen a gyógyulás nem csak úgy nézhet ki, ahogyan az ‘utána’ képeken. A TE gyógyulásod úgy néz majd ki, ahogyan TE a legjobban képes leszel szeretettel belakni a testedet.

A témában ajánljuk

A témában ajánljuk Kohlné Dr. Papp Ildikó @evespszichologiaja szakmai Facebook-oldalán (2022. szeptember 5-én) megjelent írását, amelyben kliensei szemszögéből mutatja be a problémát. Leindler Milán @csakhaerdekel is foglalkozott a kérdéssel “Mi a baj az előtte-utána képekkel?” című videójában, amelyben szélesebb körben, nem kizárólag a gyógyultakra vonatkozóan tárgyalta a témát. Szeretettel ajánljuk tartalmaikat!

Szabó Tamara

Pszichológushallgató, képzésben lévő pár- és családterapeuta