Bulimia nervosa | Evészavarokról

Tudástár

Bulimia nervosa

Evészavarokról
5
Bulimia nervosa

Bulimia Tudástár

Oldalunkon található információk a kutató és gyakorló szakemberek tudományos álláspontját tükrözik. A tudásanyagot helyenként saját kommentárjainkkal és magyarázatainkkal láttuk el. Célunk, hogy a tudományos közösségek munkáját kihangosítsuk, valamint átláthatóvá tegyük az ellátórendszer működését az érintettek, hozzátartozóik és az érdeklődők számára. A bibliográfia az oldal alján található.

A bulimia nervosa diagnosztikai kritériumai

A DSM-V klasszifikációs rendszerben

A. Falásrohamok (binge eating): Jellemző alaptünetei közé tartoznak a falásrohamok, amelyeket a kontrollvesztés érzése kísér. Ezek a rohamok során a beteg rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt fogyaszt el.

B. Megszabadulás a bevitt kalóriamennyiségtől: A betegek gyakran alkalmaznak testsúlycsökkentő manipulációkat, mint például önhánytatás, hashajtók és vízhajtók használata, koplalás vagy túlzott testedzés, hogy megszabaduljanak a bevitt kalóriáktól és kompenzálják az étkezéseket.

C. Hetente legalább egy roham: Ez a kritérium a fenti tünetek előfordulási gyakoriságára vonatkozik.

D. Az önképet túlzottan befolyásolja a testsúly és alak: A betegséghez gyakran társul testképzavar, amely állandó aggodalmaskodást eredményez a testsúly és az alak miatt.

E. Nem anorexia

Fontos megjegyezni, hogy a bulimia nervosa különböző tápláltsági állapotokban is megjelenhet, nem csak alultáplált, hanem normál testsúlyú vagy túlsúlyos egyéneknél is.

A bulimia nervosa során a falásrohamok gyakran titokban zajlanak. Ezeket az epizódokat jellemzően a szénhidrátban gazdag ételek fogyasztása kíséri, és gyakran éjszaka fordulnak elő. A rohamok akár naponta többször is jelentkezhetnek, rövid időtartamúak (például körülbelül 15 percig tartanak), és extrém esetben akár több tízezer kilokalória (kcal) elfogyasztásával is járhatnak. A betegek által alkalmazott testsúlycsökkentő manipulációk gyakran extrém mértékűek.

A gyomorsav okozta hatások következtében a fogak belső felszínén súlyos zománchiány alakulhat ki, ami miatt a fogorvosok fontos szerepet játszhatnak a betegség felismerésében. A bulimia nervosa testi szövődményei közé tartozik a hányások vagy vízhajtózás okozta kálium- és egyéb elektrolitvesztés, ami súlyos, életveszélyes szívritmuszavarokhoz vagy görcsös rosszullétekhez vezethet. Ritka, de súlyos szövődmény lehet a gyomorruptúra, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel.

(Forrás: Túry, 2021)

Jelentősen károsodik a bulimiások személyes és társas élete. Amint már jeleztük, a falási roham nagyrészt titkos tevékenység. Azok az extrém módszerek pedig – mint a hányás és hashajtózás –, melyekkel az emberek élnek a túlevés kompenzálására, rendszerint erős bűntudat és szégyen forrásai. Ez sok embert arra késztet, hogy zavart evési szokásait éveken át teljes titokban tartsa. Ez izolálódáshoz vezet, mert életük, létezésük központi része rejtve marad azok elől, akikkel él vagy akikkel másképpen osztja meg életét. Ezért van az, hogy a bulimia kiváltképpen magányos zavar.

– Cooper, 1994

Társuló betegségek

A bulimia nervosa (BN) egyik altípusában, a multiimpulzív bulimia nervosában, egyéb impulzuskontroll-zavarok is megfigyelhetők. Ezek közé tartozik az alkohol- és drogfogyasztás, öngyilkossági kísérletek, önsebzés, kleptománia és promiszkuitás. Ezt az altípust gyakran borderline személyiségzavar jellemzi. Az elmúlt évtizedben egyre gyakrabban tapasztalható, hogy az anorexia nervosában szenvedő betegek körében is megjelenik a multiimpulzív altípus, ami további kihívásokat jelent a diagnózis és kezelés szempontjából.

(Forrás: Túry, 2021)

Az anorexia és bulimia közötti különbségek

(Forrás: Túry, 2005)

Anorexia

Testsúlyideál: A normális alatti

Súlyfóbia: Van

Testsúly: Alacsony

Kontrollvesztés: A beteg fél tőle

Éhség: Tagadott

Életkor: 13–20 éves korban kezdődik

Szociális viselkedés: Zárkózott

Személyiség: Kényszeres, perfekcionista

Tünetek: Feltűnőek

Járulékos tünetek: Kényszertünetek, depressziós tünetek

Családi kötődés: Igen erős

Szexualitás: Korlátozott (az aszexualitásig)

Bulimia

Testsúlyideál: Lehet normális

Súlyfóbia: Van

Testsúly: Tetszőleges

Kontrollvesztés: Fennáll

Éhség: Beismert

Életkor: 16-25 éves korra jellemző

Szociális viselkedés: Nyitott

Személyiség: Labilis, impulzív, depresszív, szorongó

Tünetek: Rejtettek

Járulékos tünetek: Szenvedélyek (alkohol, drog), öngyilkossági hajlam, lopás, depressziós tünetek

Családi kötődés: Igen erős

Szexualitás: Aktív

Azok az érzések, melyeket az emberek a falásrohamok után átélnek, különböző érzelmek komplikált keverékei. Jelentkezik a megkönnyebbülés azonnali érzése, mert a bulimiás feladta a nem-evésért folytatott harcot; ennek viszont hamarosan helyébe lép a szégyen, bűntudat és utálat érzése. A depresszió rendszeresen megjelenik, mert az egyének reménytelennek érzik, hogy valaha is képesek lennének kontrollálni az étkezésüket.
Ezeket az érzéseket tovább rontják a falásrohamok testi következményei. Mindennapos az extrém fáradtság, hasi fájdalom, fejfájás és szédülés. A nagyfokú teltség- és puffadásérzés szinte mindig jelen van. A hízástól való félelem azonnali, és a túlevés kompenzálását célzó túlhajtott módszerek alkalmazására készteti az egyént.

– Cooper, 1994

Gyógyszeres kezelés

A nemzetközi irányelvek és a hazai gyakorlat szerint az evészavarok kezelése során az önálló gyógyszeres terápia nem hatékony és nem javasolt.

A gyógyszeres kezelés evészavarokban elsősorban a bulimia nervosa kezelése során jöhet szóba (a farmakoterápia az anorexia nervosaban nem hatékony). Az antidepresszánsok, különösen bizonyos gyógyszercsoportok, hatékonynak bizonyultak a bulimiás tünetek csökkentésében. Az ilyen gyógyszeres kezelések gyakran hosszú távú alkalmazást igényelnek.

Ugyanakkor gyakori, hogy a tünetek csak részlegesen csökkennek, vagy a gyógyszeres kezelés megszakítása után visszaesés (relapszus) következik be. Ez kiemeli a farmakoterápia mellett a pszichoterápiás beavatkozások szükségességét is, amelyek segíthetnek a tartós javulás elérésében és a visszaesések megelőzésében.

(Forrás: 2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1)

A segítégkérés útjai

Evészavarokban való érintettség esetén az alábbi lehetőségeket mérlegelheti. Az alábbi lépések csupán tájékoztató jellegűek, és nem feltétlenül a segítségkérés helyes sorrendjét mutatják be.



Orvosi vizsgálat

A pszichoterápia megkezdése előtt orvosi vizsgálat szükséges. A klinikai szakpszichológus munkája során köteles orvosi konzultációt igénybe venni minden esetben, amikor a beteg állapota vagy állapotának védelme indokolja.

Részletes fizikális vizsgálat, amely magában foglalja a belgyógyászati és neurológiai értékelést, valamint a vérnyomás mérését, az EKG-t és a laborvizsgálatokat, elengedhetetlen a beteg állapotának pontos felméréséhez. Fontos, hogy minél előbb elvégezzük ezeket a szomatikus vizsgálatokat, hogy kizárhassuk a fogyáshoz vezető esetleges szervi okokat. A sürgősségi paraméterek figyelembevételével történő kockázatbecslés is alapvető fontosságú. A vizsgálatok célja egyrészt a szomatikus differenciáldiagnózis felállítása, másrészt a kockázatok megfelelő felmérése.

(Források: Eütv.103.§.4. és 2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1.)



Ambuláns ellátás

Az elsőként javasolt kezelési forma az ambuláns kezelés, amely során a páciens rendszeresen ellátogat a kezelőhelyre (állami vagy magán), de a mindennapi életvitelét folytathatja otthon. Kivételt képez ez alól, ha a testi vagy lelki állapota olyan mértékben súlyos, hogy az kórházi kezelést igényel, azaz szomatikus vagy pszichiátriai szempontból veszélyeztető állapot áll fenn.

Amennyiben a (gyermek)pszichiátriai ellátás nem elérhető, az ambuláns gondozást orvosi szempontból a háziorvos vagy házi gyermekorvos, terápiás szempontból pedig pszichológus is elláthatja. Lényeges, hogy a két szakember egyeztessen egymással, és közösen határozzák meg, hogy a súlykontroll, illetve a táplálkozási magatartás követése melyikük feladatkörébe tartozik.

Az osztályos felvétel indokolttá válhat, ha az ambuláns terápia eredménytelennek bizonyul, vagy ha a kezelés elakad. A kórházi felvételt akkor is mérlegelni kell, ha a családi együttélés súlyosan zavart, illetve ha a beteg állapotának javítása ambuláns terápia keretében nem kivitelezhető, például a beteg lakóhelyének távolsága miatt.

(Forrás: Vetró & Pászthy, 2020)



Kórházi fekvőbeteg-ellátás

Szomatikus és/vagy pszichiátriai sürgősség esetén azonnali kórházi felvétel szükséges. Súlyos állapotokban előfordulhat, hogy a beteg betegségbelátása hiányában nem számíthatunk a beleegyezésére. Azonban a szomatikus és pszichiátriai sürgősség ugyanolyan sürgősségi felvételi indikációt jelent, mint például egy szuicid krízis, amikor a beteg önmagára veszélyeztető állapotban van.

A beteg 18 év feletti: Pszichiátriai sürgősség esetén a legfontosabb lépés a pszichiátriai osztályra történő azonnali felvétel. Szomatikus sürgősség esetén a megfelelő gyógyászati osztály, vagy ha szükséges, intenzív osztály foglalkozik a testsúly stabilizálásával. A helyi pszichiátriai osztály vagy ambulancia ebben az esetben konzultációs támogatást nyújt.

A beteg 18 év alatti: Pszichiátriai sürgősség esetén gyermekpszichiátriai osztályon történő elhelyezés az elsődleges. Szomatikus sürgősség esetén a területileg illetékes gyermekgyógyászati, szükség esetén intenzívosztályos felvétel javasolt a testsúly stabilizálása céljából, ehhez a területileg illetékes gyermekpszichiátriai osztály vagy ambulancia konzultációs hátteret biztosít.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (ÁNTSZ jogutódja) oldalán ellenőrizheti a járóbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók területi ellátási kötelezettségét.

(Forrás: 2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1).



Magánellátás

A járóbeteg-ellátás történhet magánellátás keretein belül. Javasoljuk az alábbi szempontok mérlegelését.

Az ellátók kompetenciája

Ideális esetben a pszichés vezetést evészavar terápiában jártas (gyermek)pszichiáter szakorvos, klinikai szakpszichológus (pszichoterápiás végzettséggel) vagy pszichoterapeuta szakorvos végzi.

A fenti végzettségekkel még nem rendelkező (többnyire képzésben lévő) szakemberek mindenképp szupervízió igénybevétele mellett dolgoznak.

A családterápiát végző szakemberek közül legalább az egyik pszichológus vagy pszichiáter.

A terápia formája

A család bevonása a lehető legnagyobb mértékben lényeges az evészavarok kezelésében. A családterápia fiatal, tizenéves evészavaros betegek kezelésében a leginkább ajánlott módszer. (Figyelem: a családterápia NEM egyenlő a családállítással. Mi kizárólag a családterápiát javasoljuk.) Ha a szülők nem érhetőek el, akkor természetesen egyéni terápia vagy csoportterápia lehet célravezető.

A magyarországi gyakorlatban az integratív terápiás megközelítés bizonyul a leghatékonyabbnak. Ez magában foglalja az egyéni, család- és csoportterápiát, valamint a különböző pszichoterápiás módszerek integrálását és a betegségspecifikus megközelítéseket.

Módszerek

A pszichoterápiás gyakorlatban az evészavarokkal foglalkozó szakemberek változatos módszerekkel dolgozhatnak.

A szakmai ajánlásokban rendre megjelenő pszichoterápiás módszerek:

Családterápia
Kognitív viselkedésterápia (CBT)
Pszichodinamikus terápiák
Integrált megközelítéssel dolgozó pszichoterápiás irányzatok (pl. sématerápia, dialektikus viselkedésterápia, mentalizáció alapú terápia, áttételfókuszú terápia)

Kiegészítő terápiaként alkalmazhatóak:

Non-verbális pszichoterápiás módszerek, elsősorban csoportos formában, pl. művészetterápia, zeneterápia, tánc- és mozgásterápia

(Források: Túry, Szumska, Pászthy & Purebl, 2017; 2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1)



Önsegítés és pszichoedukáció

Pszichoedukáció

A pszichoedukáció olyan módszereket foglal magában, amelyek információnyújtásra és oktatásra épülnek. Ennek révén a betegek és hozzátartozóik megismerhetik a betegséget, ami elősegíti a betegek jobb motivációját és együttműködését, valamint javulást eredményez a családdal való kapcsolatokban. A pszichoedukáció kiegészítheti a pszichoterápiás beavatkozásokat, de enyhébb esetekben önállóan is jelentős segítséget nyújthat.

Pszichoedukációs tartalmainkért keresse fel az Evészavarokról Instagram-oldalát, Facebook-oldalát, illetve blogunkat.

Hozzátartozóknak szóló edukációs előadás-sorozatunkról itt tudhat meg többet.

Az Evészavarokról csapatának ajánlásai:

Gersei Csenge Instagram-oldala
A Csak ha érdekel podcast Leindler Milánnal

Önsegítés

Az önsegítés módszere egyre szélesebb körben terjed. Jellemzően csoportos formában valósul meg, de léteznek egyéni használatra szánt önsegítő útmutatók is. Ezekben a könyvekben jól kidolgozott programok találhatók, amelyeket a betegek önállóan, otthoni környezetben is alkalmazhatnak.

A tiszta önsegítés azt jelenti, hogy a betegek kizárólag önmagukra vagy sorstársaikra támaszkodnak, az önsegítés szakember vezetése nélkül valósul meg. Evészavarból gyógyulóknak és gyógyultaknak szól a Gyógyuló Evészavarosok Online Önsegítő Csoportja, melyet az Evészavarokról csapata szervez, s amely Magyarország egyetlen olyan tiszta önsegítő csoportja, amely a Belvárosi Evészavar Műhely támogatásával és szakmai tanácsadás mellett működik.
Vezetett önsegítés esetén valamilyen szakmai támogatás is rendelkezésre áll. A vezetett önsegítés elvén működik a Semmelweis Egyetem által kialakított JÓL(L)ESZÜNK online önsegítő program.

Az Evészavarokról csapata által ajánlott önsegítő kiadványok:

Dr. Túry Ferenc: Anorexia, bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz – Anorexiában és bulimiában érintett személyeknek és családjaiknak ajánljuk
P.J. Cooper: Farkaséhség (Fordította Dr. Túry Ferenc) – Bulimiában érintett személyeknek és hozzátartozóiknak ajánljuk

Az önsegítés nem helyettesítheti a pszichológiai tanácsadást és pszichoterápiát. Az önsegítő csoportok nem tekinthetőek csoportterápiának, hiszen nem terápiás eszközökkel dolgoznak.



Hozzátartozóknak

Leindler Milán pszichológus, egyetemi oktató és Gersei Csenge sajátélményű pszichológus rendszeresen szerveznek hozzátartozókat támogató csoportalkalmakat. További információkért látogasson el Milán és Csenge szakmai oldalára.

Felhasznált irodalom

American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.).
Babusa, B. & Túry, F. (2010). Izomdiszmorfia. In Zs. Demetrovics & B. Kun (Eds.), Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési függőségek (pp. 481–499). Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Babusa, B. (2011). Az izomdiszmorfia terápiás lehetőségei. In F. Túry & B. Pászthy (Eds.), Az evészavarok pszichoterápiájának aktuális kérdései (pp. 115–126). Budapest, Semmelweis Kiadó.
Cooper, P. J. (1994). Farkaséhség: bulimia: Miért betegség a kórosan fokozott étvágy?; Hogyan szabályozhatjuk csillapíthatatlan éhségünket?; Útmutató a gyógyuláshoz. Springer Hungarica. (Fordította: Túry Ferenc)
Dalle Grave, R. (2011). Eating disorders: progress and challenges. European Journal of Internal Medicine, 22(2), 153-160.
Demetrovics, Z., & Kurimay, T. (2008). Exercise addiction: a literature review. Psychiatria Hungarica, 23(2), 129-141.
Demetrovics Orsolya ARFID-honlapja: https://www.arfid.demetrovics.hu/
Géczy, A. (2018). Az evés pszichopatológiája és az evészavarok kezelésének pszichoterápiás lehetőségei. Akadémiai Kiadó.
Kass, A. E., Kolko, R. P., & Wilfley, D. E. (2013). Psychological treatments for eating disorders. Current Opinion in Psychiatry, 26(6), 549-555.
Kohlné Papp, I., Szumska, I., & Túry, F. (2015). A falászavar (binge eating disorder) kezelése–irodalmi áttekintés. Psychiatria Hungarica, 30(3), 268-277.
National Guideline Alliance (UK). (2017). Eating Disorders: Recognition and Treatment. National Institute for Health and Care Excellence (NICE).
Pászthy, B., Ábrahám, I., Törzsök- Sonnevend, M., Szabó, J., Császár-Nagy, N., Németh, A., Balla, Gy., Póta, Gy., Bábiné Szottfried, G., & Henter, I. (2020). Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a gyermek- és serdülőkori evészavarok ellátásáról. (2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1)
Réthelyi, J. (2020). Pszichiátria jegyzet orvostanhallgatóknak (3. bőv. Kiadás). Oriold és Társai.
Terry, A., Szabo, A., & Griffiths, M. (2004). The exercise addiction inventory: A new brief screening tool. Addiction Research & Theory, 12(5), 489-499.
Tringer, L. (2019). A pszichiátria tankönyve (5. átdolg. kiad.). Semmelweis Kiadó.
Túry, F. (2005). Anorexia, bulimia: Önsegítő és családsegítő kalauz. Print X Budavár Kiadó.
Túry, F., & Gyányi, A. (2007). Testzsírfóbia: A modern evészavarok egyike: a testépítő típusú evészavar= Body fat phobia. A modern form of disordered eating: the eating disorder body builder type. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8(3), 203-210.
Túry, F., Lukács, L., Babusa, B., & Pászthy, B. (2008). Testépítés és testképzavarok – különös tekintettel a férfiakra. In F. Túry & B. Pászthy (Eds.), Evészavarok és testképzavarok (pp. 79–92). Budapest, ProDie.
Túry, F., & Pászthy, B. (2011). Az evészavarok pszichoterápiájának aktuális kérdései. Semmelweis Kiadó.
Túry, F., Szumska, I., Pászthy, B., Purebl, Gy. (2017). Irányelvek és ajánlások az evészavarok kezelésében. Psychiatria Hungarica, 32(4).
Túry F. (2021). Evészavarok. In: Németh A., Füredi J., Lazáry J., Somlai Zs. szerk.: A pszichiátria magyar kézikönyve. 6. kiadás. Medicina, Budapest, 2021, 227-344. old.
Vetró, Á., & Pászthy, B. (2020). Gyakori gyermek- és ifjúságpszichiátriai kórképek diagnosztikai és terápiás javaslatainak gyűjteménye. (Á. Vetró & B. Pászthy, Eds.). Budapest: Állami Egészségügyi Ellátó Központ.

Szeretnénk kifejezni köszönetünket az evészavarok kiváló hazai szakértőinek, akik több évtizedes kutatói és gyakorló terapeuta munkájuk révén részletes és modern iránymutatásokat dolgoztak ki, ezzel megalapozva az evészavarok ellátásának hazai rendszerét.