Tudástár
Tudástár
Oldalunkon található információk a kutató és gyakorló szakemberek tudományos álláspontját tükrözik. A tudásanyagot helyenként saját kommentárjainkkal és magyarázatainkkal láttuk el. Célunk, hogy a tudományos közösségek munkáját kihangosítsuk, valamint átláthatóvá tegyük az ellátórendszer működését az érintettek, hozzátartozóik és az érdeklődők számára. A bibliográfia az oldal alján található.
Az atípusos vagy szubklinikai evészavarok
A DSM-V klasszifikációs rendszerben
Az atípusos, vagy szubklinikai evészavarokat a DSM-5 az „Egyéb meghatározott táplálkozási vagy étkezési zavar” kategóriába sorolja. Ebben a csoportban azon a kórképek kapnak helyet, amelyek nem teljesítik a diagnosztikai kritériumok teljes spektrumát, legyen szó a tünetek számáról, gyakoriságáról vagy súlyosságáról, azonban mégis jelentős funkcióromlást okoznak. Ebbe a kategóriába kerültek azon zavarok is, amelyek még nem váltak önálló diagnosztikai egységgé a jelenlegi rendszerekben, például az orthorexia nervosa, izomdiszmorfia, purgáló zavar vagy éjszakai evés szindróma.
„Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a testi-lelki szövődmények megjelenése szubklinikai evészavar esetén is várható, illetve a kifejlett evészavar-betegségek előfutára lehet. A szomatikus vizsgálatok elvégzése ebben a betegcsoportban is ugyanolyan fontos.” (Vetró & Pászthy, 2020)
Új típusú evészavarok és szubklinikai formák
A szubklinikai evészavarok előfordulási aránya jelentős növekedést mutat. Egyes tünetek, például a több napig tartó koplalás vagy az önhánytatás, már a diákok 60%-ában megfigyelhetők. Ez látszólagos morbiditásnövekedést jelez, mivel egyre több páciens keres fel kezelést eddig rejtett problémáival. Továbbá, figyelemre méltó tendencia az új típusú evészavarok megjelenése is, mint például az izomdiszmorfia, orthorexia és a purgáló zavar, amelyek részletesebb tárgyalása a továbbiakban következik
(Forrás: Túry, 2021)
Purgáló zavar (Purging Disorder)
A purgáló magatartás, mint a testsúlyszabályozás nem adekvát módja, megfigyelhető mind az anorexia nervosa, mind a bulimia nervosa esetében, ahol a falásrohamok következményeinek kompenzálására szolgál. A purgáló zavar esetében azonban a falásrohamok hiányoznak, és a páciens kompenzációs magatartása nem függ a bevitt kalória mennyiségétől. A betegek súlya általában normális tartományban vagy az alatti.
A purgáló zavarban szenvedő személyek már kis mennyiségű étel elfogyasztása után is aggódnak a súlygyarapodástól, ezért rendszeresen alkalmaznak különböző módszereket az elfogyasztott kalóriák legalább egy részének eltávolítására. A leggyakoribb purgálási stratégiák közé tartozik az önhánytatás, hashajtók és diuretikumok használata, valamint beöntés alkalmazása.
Bár az érintettek testalkatuk és testsúlyuk miatt aggódnak, nem alkalmaznak más testsúlykontrolláló módszereket, például diétát. A purgáló zavar esetében a személyek önértékelésének középpontjában szintén az alak és a testsúly áll, hasonlóan a klasszikus evészavarokhoz. Már kis mennyiségű étel elfogyasztása után is komoly aggodalom övezi súlyukat, és félnek az elhízástól.
A purgáló zavar tünetei általában késői serdülőkorban vagy kora felnőttkorban, körülbelül húszéves kor körül kezdődnek, gyakran rejtett formában. Ezen tünetek idővel olykor anorexiás vagy bulimiás zavarba is „fejlődhetnek”, azonban jelenleg csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban.
(Forrás: Géczy, 2018)
Izomdiszmorfia
Az izomdiszmorfia (más néven inverz anorexia vagy bigarexia nervosa) nozológiai helye még nem teljesen tisztázott. A kórkép egyes tünetei, mint például a testészlelés torzulása és a vélt soványság, a testdiszmorfiás zavarokhoz hasonlóak, míg más tünetek, például a rigid mennyiségi és minőségi étkezési szabályok, az evészavarokra emlékeztetnek. A túlhajtott testedzés kényszeres jellegű magatartásokhoz, míg a szteroidabúzus az addikciók spektrumába tartozó problémákhoz közelíti a betegséget.
(Forrás: Géczy, 2018; Babusa, 2010)
Az izomdiszmorfiát, amelyet a szakirodalomban korábban inverz anorexiaként is emlegettek, a testképzavar jellemzi, amely a testészlelés torzulását eredményezi. Míg az anorexiás betegek gyakran kövérnek látják magukat, az izomdiszmorfiás férfiak ellenkezőleg, soványnak és izomzatukat elégtelennek érzékelik.
A tünetek közé tartozik a kényszeres testedzés, az anabolikus szteroidok használata és az Adonisz-komplexushoz hasonlóan a testtel kapcsolatos fokozott aggodalom. Bár az Adonisz-komplexus a férfiak testükkel kapcsolatos fokozott aggodalmát és a test átalakítására tett kísérleteket jelenti, az elnevezés helyett talán a Herkules-komplexus lenne pontosabb, mivel jobban kifejezi az izom- és testtömeg grandiozitásának óhaját.
Az izomdiszmorfiás személyek gyakran kényszeresen testépítéssel edzenek, szigorú diétát tartanak, és anabolikus szteroidokat alkalmaznak, hogy izomzatukat maximálisan növeljék. Ez gyakran szteroidabúzushoz vagy dependenciához vezethet. A szteroidok mellékhatásaként agresszív viselkedés is kialakulhat, ami szociális kapcsolataik romlásához vezethet. A társas kapcsolatok, különösen a partnerkapcsolatok gyakran szenvednek az edzés, az időbeosztás és a szigorú diéta miatti életmódtól (Babusa & Túry, 2010).
A szteroidok használata során ellentétes hatások is jelentkezhetnek: szexuális túlfűtöttség és erekció növekedése, valamint libidó csökkenés és impotencia. Az izomdiszmorfiás férfiak önértékelése gyakran bizonytalan, mivel elégtelennek és elfogadhatatlannak tartják magukat. Sokan ruhák rétegezésével próbálják növelni testméretüket, míg mások nem mernek nyilvánosan, például strandon levetkőzni.
Ezek a személyek gyakran perfekcionisták, akik maximálisan szeretnék kontrollálni testüket, ezért speciális edzéstervet készítenek, amelyhez mereven ragaszkodnak. Az edzés kihagyása esetén bűntudatot és szorongást éreznek. A szigorú edzéstervhez merev étkezési szabályok is társulnak, például fehérjék és magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása, valamint az anabolikus szteroidok rendszeres használata, annak ellenére, hogy tisztában vannak a hosszú távú egészségkárosító hatásokkal.
Testépítő típusú evészavar
Bár a betegség nevében az „evészavar” kifejezés szerepel, a fő tünet ebben az esetben is a testélmény egy specifikus zavara, amelyet testzsírfóbiának neveznek. Hasonlóan az izomdiszmorfiához, ez a rendellenesség elsősorban a szteroidhasználó testépítők körében figyelhető meg. Magyarországon az első esetleírást Dr. Túry Ferenc és Dr. Gyányi Andrea 2007-ben közölték, amely egy 16 éves fiú esetén keresztül világít rá a legfontosabb tünetekre, kiemelve a betegség jellegzetességeit.
(Forrás: Géczy, 2018)
Péter (fantázianév) 16 éves korában, 2006 februárjában jelentkezett vizsgálatra szülei nyomására, az ő kíséretükben. Gimnazista volt, 10. osztályos. […] Az általános iskolában osztálytársai sokszor csúfolták testmagassága miatt, ő volt a legalacsonyabb az osztályban. Amikor érdeklődni kezdett a lányok iránt, többen kikosarazták, bár barátságos és vidám természete miatt kedvelték őt. Ezért testedzésbe fogott 13 éves korában. Úgy gondolta, ha jól fog kinézni, bomlani fognak utána a lányok. Amint mondta, a külsejével való intenzív törődés a szerelmi kudarcoknak volt köszönhető.
– Túry & Gyányi, 2007
Testedzésfüggőség
A testedzésfüggőség egy javasolt új szimptomatológiai egység, azonban a nozológiai besorolása körül még nincs egyetértés. Az elnevezése is változó lehet, attól függően, hogy a különböző szakemberek mely tünetet tartják a legfontosabbnak. Két altípusa különíthető el: az elsődleges testedzésfüggőség, ahol maga a testedzés válik szenvedéllyé, és a másodlagos testedzésfüggőség, amelynél a túlzott testmozgás a testsúly csökkentését szolgálja. Ez utóbbi forma leginkább anorexiás vagy bulimiás betegeknél figyelhető meg, és ebben az esetben nem valódi függőségről van szó, hanem a tüneteket a karcsúság iránti erős vágy következményének tekintik.
(Forrás: Géczy, 2018)
A testedzésfüggőség legfontosabb javasolt diagnosztikai kritériumai
(Terry és mtsai, 2004; magyarul Demetrovics & Kurimay, 2008)
Túlzott sporttevékenység, aminek eredményeképpen jelentős klinikai tünetek lépnek fel, és károsodik a személy testi, lelki, társas vagy egyéb területet érintő működése.
A testedzés uralja a személy mindennapjait, gondolatait, érzéseit (sóvárgás), viselkedését. Amikor nem edz, gondolatai akkor is gyakran a testedzés körül forognak.
Tolerancia, azaz a betegnek jó közérzet elérése, illetve az elvonási tünetek elkerülése érdekében egyre több testedzésre van szüksége.
Megvonási tünetek, azaz a testedzés hiányában, annak akadályoztatásakor jellegzetes megvonásos tünetek alakulnak ki. Ezek jelentkezhetnek hangulatingadozásban, irritabilitásban, alvászavarban vagy egyéb testi és/vagy pszichés tünetekben.
A személy észleli, hogy a túlzásba vitt edzések az élet szinte minden területén – társas kapcsolatok, munka, tanulás stb. – hátrányosan érintik, magatartásán mégsem képes változtatni.
Jellemző a testedzés hangulatmódosító hatása. A személyek gyakran számolnak be „high” élményről, vagy arról, hogy az edzés segít nekik „megszökni” a mindennapos problémák elől, s megnyugvást találni.
Visszaesés, azaz a túlzott testedzésnek újra és újra sem sikerül gátat szabni. Ha a személy mégis képes lesz kontrollálni, megszüntetni a tevékenységet, akkor az újrakezdéskor az aktivitásban nagyon rövid időn belül ismét eléri a korábbi extrém magas szintet.
Fontos szempont, a diagnózis egyik szükséges kritériuma, hogy a tüneteket ne lehessen más mentális zavarral jobban magyarázni. Azaz, amennyiben például a testedzés legfőbb oka az anorexia nervosa esetében megjelenő testsúlykontroll biztosítása, a tevékenységet az anorexia tüneteként és nem testedzés-addikcióként kell értékelni.
Orthorexia nervosa
Az orthorexia nervosa tulajdonképpen kényszeres egészségesétel-függőség, amely az étkezés minőségi aspektusaira helyezi a hangsúlyt, és az „egészséges táplálkozással” kapcsolatos megszállottságot jelenti. Orthorexiában a testkép csekélyebb szerepet játszik, mint az étkezések körüli rituális magatartás.
Dr. Géczi Anna klinikai szakpszichológus így fogalmazott a zavarról: „A „fétis” az orthorexiások esetében nem a „karcsúság”, hanem az „egészség”. Vagyis itt a betegség az egészségesség álarcában jelentkezik, ezért nehéz felismerni.”
Az orthorexia nervosa-t külön aloldalon tárgyaltuk részletesen:
Sürgős segítség
Szomatikus és/vagy pszichiátriai sürgősség esetén azonnali kórházi felvétel indokolt. A lenti kritériumok fennállása esetén keresse fel a területileg illetékes kórház pszichiátriai osztályát!
Kiskorú beteg esetében
Az optimális kórházi ellátás olyan intézményben valósul meg, amely multidiszciplináris megközelítést alkalmaz, és rendelkezik a gyermekpszichiátriai kezelésekhez szükséges szakemberekkel és infrastruktúrával. Ez lehet gyermekpszichiátriai osztály, vagy amennyiben ilyen nem áll rendelkezésre, olyan kórház, ahol a gyermekosztály biztosítja a fekvőbeteg ellátást, és ahol gyermekpszichiáter vagy klinikai szakpszichológus konziliáriusi szerepben hozzáférhető az intézményen belül. Így biztosított a pszichiátriai kivizsgálás és terápia megkezdése.
Szomatikus sürgősségi esetekben a gyermekosztály vagy a gyermek intenzívosztály biztosítja a megfelelő ellátást, míg pszichiátriai sürgősség esetén a gyermekpszichiátriai osztályos felvétel javasolt.
Sürgős kórházi felvétel
Az alábbi kritériumok tájékoztató jellegűek, a kurrens iránymutatásokban található szakmai állásfoglalást tükrözik, ám a klinikia gyakorlatban a kórházak helyi szabályozása ettől eltérhet. A kórházak egyedi szabályozásáról lejjebb olvashat.
A leggyakoribb szomatikus indokok:
- Igen alacsony BMI (ld. alább)
- Napi többszöri hányás miatti szérum-kálium hiány
- 45/min alatti bradycardia, egyéb szívritmuszavarok
- Teljesen kontrollvesztett táplálékfelvétel
- Ambuláns kezelésre nem javuló makacs tünetek
Pszichiátriai kritériumok:
- Súlyos depresszió és egyéb, kórházi ellátást igénylő pszichiátriai állapot
- Öngyilkossági veszély – Nyomasztó szuicid gondolatok, reménytelenség, önvád, elvész a jövőkép
- Pszichotikus szintű testképzavar és beszűkültség
- Az impulzuskontroll társuló súlyosabb zavarai – Alkohol- vagy drogabúzus
(Források: Túry, Szumska, Pászthy & Purebl, 2017; 2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1)
Felhasznált irodalom
- American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.).
- Babusa, B. & Túry, F. (2010). Izomdiszmorfia. In Zs. Demetrovics & B. Kun (Eds.), Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési függőségek (pp. 481–499). Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
- Babusa, B. (2011). Az izomdiszmorfia terápiás lehetőségei. In F. Túry & B. Pászthy (Eds.), Az evészavarok pszichoterápiájának aktuális kérdései (pp. 115–126). Budapest, Semmelweis Kiadó.
- Cooper, P. J. (1994). Farkaséhség: bulimia: Miért betegség a kórosan fokozott étvágy?; Hogyan szabályozhatjuk csillapíthatatlan éhségünket?; Útmutató a gyógyuláshoz. Springer Hungarica. (Fordította: Túry Ferenc)
- Dalle Grave, R. (2011). Eating disorders: progress and challenges. European Journal of Internal Medicine, 22(2), 153-160.
- Demetrovics, Z., & Kurimay, T. (2008). Exercise addiction: a literature review. Psychiatria Hungarica, 23(2), 129-141.
- Demetrovics Orsolya ARFID-honlapja: https://www.arfid.demetrovics.hu/
- Géczy, A. (2018). Az evés pszichopatológiája és az evészavarok kezelésének pszichoterápiás lehetőségei. Akadémiai Kiadó.
- Kass, A. E., Kolko, R. P., & Wilfley, D. E. (2013). Psychological treatments for eating disorders. Current Opinion in Psychiatry, 26(6), 549-555.
- Kohlné Papp, I., Szumska, I., & Túry, F. (2015). A falászavar (binge eating disorder) kezelése–irodalmi áttekintés. Psychiatria Hungarica, 30(3), 268-277.
- National Guideline Alliance (UK). (2017). Eating Disorders: Recognition and Treatment. National Institute for Health and Care Excellence (NICE).
- Pászthy, B., Ábrahám, I., Törzsök- Sonnevend, M., Szabó, J., Császár-Nagy, N., Németh, A., Balla, Gy., Póta, Gy., Bábiné Szottfried, G., & Henter, I. (2020). Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a gyermek- és serdülőkori evészavarok ellátásáról. (2020. EüK. 7. szám EMMI szakmai irányelv 1)
- Réthelyi, J. (2020). Pszichiátria jegyzet orvostanhallgatóknak (3. bőv. Kiadás). Oriold és Társai.
- Terry, A., Szabo, A., & Griffiths, M. (2004). The exercise addiction inventory: A new brief screening tool. Addiction Research & Theory, 12(5), 489-499.
- Tringer, L. (2019). A pszichiátria tankönyve (5. átdolg. kiad.). Semmelweis Kiadó.
- Túry, F. (2005). Anorexia, bulimia: Önsegítő és családsegítő kalauz. Print X Budavár Kiadó.
- Túry, F., & Gyányi, A. (2007). Testzsírfóbia: A modern evészavarok egyike: a testépítő típusú evészavar= Body fat phobia. A modern form of disordered eating: the eating disorder body builder type. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8(3), 203-210.
- Túry, F., Lukács, L., Babusa, B., & Pászthy, B. (2008). Testépítés és testképzavarok – különös tekintettel a férfiakra. In F. Túry & B. Pászthy (Eds.), Evészavarok és testképzavarok (pp. 79–92). Budapest, ProDie.
- Túry, F., & Pászthy, B. (2011). Az evészavarok pszichoterápiájának aktuális kérdései. Semmelweis Kiadó.
- Túry, F., Szumska, I., Pászthy, B., Purebl, Gy. (2017). Irányelvek és ajánlások az evészavarok kezelésében. Psychiatria Hungarica, 32(4).
- Túry F. (2021). Evészavarok. In: Németh A., Füredi J., Lazáry J., Somlai Zs. szerk.: A pszichiátria magyar kézikönyve. 6. kiadás. Medicina, Budapest, 2021, 227-344. old.
- Vetró, Á., & Pászthy, B. (2020). Gyakori gyermek- és ifjúságpszichiátriai kórképek diagnosztikai és terápiás javaslatainak gyűjteménye. (Á. Vetró & B. Pászthy, Eds.). Budapest: Állami Egészségügyi Ellátó Központ.
Szeretnénk kifejezni köszönetünket az evészavarok kiváló hazai szakértőinek, akik több évtizedes kutatói és gyakorló terapeuta munkájuk révén részletes és modern iránymutatásokat dolgoztak ki, ezzel megalapozva az evészavarok ellátásának hazai rendszerét.